Háttérinformációk
Nyugat-Berlin és Nyugat-Németország a második világháború melléktermékeként jött létre. 1945 májusában a szövetségesek – az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és a Szovjetunió – négy megszállási zónára osztották fel Németországot. A nyugati szövetségesek megalakították a Német Szövetségi Köztársaságot (NSZK) vagy Nyugat-Németországot, míg a keleti zóna – amely magában foglalta Kelet-Berlint is – a szovjet uralma alatt álló Német Demokratikus Köztársaság (NDK), vagyis Kelet-Németország része lett. A berlini fal 1989-es leomlásával a két ország 1990. október 3-án hivatalosan is egyesült Német Demokratikus Köztársaság néven.
Politikai okok
A szövetségesek biztosítani akarták, hogy Nyugat-Németország ne váljon jövőbeli fenyegetéssé. 1949-ben a három megszálló hatalom nyugatnémet kormányt állított fel Bonnban, és ez az új állam a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) vagy Nyugat-Németország lett. Az új kormányt azonban nem ismerték el nemzetközileg, amíg több feltételt nem fogadott el, beleértve a katonai újrafegyverzésről való lemondást. Nyugat-Németország ekkor a nyugati védelmi szövetség része lett, és katonai képességeit a szövetségesekkel kötött megállapodás korlátozta.
1949-ben megalakult a keletnémet állam (NDK vagy Kelet-Németország) a kommunista szovjet megszállt német övezet részeként. Ezt az államot gyorsan nemzetközileg elismerték, de elnyomó és tekintélyelvű rezsimként vált ismertté.
Kultúrtáj
A két állam kultúrája nagyon eltérő volt. Nyugat-Németország erősen iparosodott és virágzott az erős feldolgozógazdaságnak köszönhetően, míg Kelet-Németország gyenge gazdasággal rendelkezett, és nagymértékben támaszkodott a Szovjetunió támogatásaira. Nyugat-Németország demokratikus, Kelet-Németország pedig szovjet típusú tekintélyelvű rezsim. Nyugat-Németország virágzó művészi közösséggel rendelkezett, míg Kelet-Németországban fojtogató cenzúrarendszer.
A nyugatnémet kultúrát nagyban befolyásolta a „többnemzetiségű állam” gondolata, amely hangsúlyozta, hogy minden német állampolgár, függetlenül attól, hogy hol él, egyetlen német nemzet része. Ezt a koncepciót erősítette meg az „Erasmus Program” létrehozása, ahol a hallgatók az Európai Unió bármely országában tanulhattak külföldön anélkül, hogy félnének a kiutasítástól. A nyugatnémet egyetemek és iskolák is szigorú tudományos kiválósági rendszert tartottak fenn.
Berlin felosztása
Berlin városát teljesen körülvette az NDK, így keleti sziget lett, Németországban pedig az elnyomás és a megosztottság látható szimbóluma. A várost négy szektorra osztották, mindegyiket a négy szövetséges hatalom valamelyike igazgatta. Nyugat-Berlin városának saját polgármestere és városi tanácsa volt, és a következő negyvennégy évben „nyugati ablakként” és biztonságos menedékként szolgált a kelet-németországi elnyomó rezsim elől menekülők számára.
A két ország közötti politikai megosztottság ellenére a fal két oldalán élő berliniek erős kapcsolatokat ápoltak egymással. Sok nyugat-berlini egyetemnek, banknak és vállalkozásnak volt fiókja és irodája Kelet-Berlinben és fordítva. A turizmus is virágzott a két ország között, a nyugatnémet turisták adták a legtöbb látogatót Kelet-Németországba.
Szovjet befolyás
A Szovjetunió erősen befolyásolta a kelet-német politikát. A keletnémet kormányt a Szovjetunióval szoros szövetséges kommunista párt uralta. A keletnémet kormány megfosztotta a polgári szabadságjogokat és a véleménynyilvánítás szabadságát, ami 1953-ban, 1956-ban és 1989-ben népfelkelések sorozatához vezetett. A felkelések a politikai reformok új hullámát eredményezték, amely fokozatosan meggyengítette a szovjet által támogatott rezsimet, ami a berlini fal leomlása 1989-ben.
A berlini fal leomlása 1989-ben, majd Németország újraegyesítése 1990 októberében Kelet-Németország végét és a német nemzet formális újraegyesítését jelentette. Az újraegyesítéssel Nyugat-Németország és Kelet-Németország egyaránt 1995-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, létrehozva a modern német államot.
Gazdasági különbségek
A gazdasági különbségek Kelet- és Nyugat-Németország között óriásiak voltak. Nyugat-Németország volt Európa legvirágzóbb nemzete a korai háború utáni időszakban, miközben Kelet-Németország gazdasága messze elmaradt. Ez ösztönözte a tömeges kivándorlást Keletről Nyugat-Németországba, mivel az emberek jobb életet vagy több gazdasági lehetőséget kerestek Nyugaton. 1949 és 1961 között több mint hárommillió keletnémet menekült Nyugat-Németországba.
A gazdasági egyenlőtlenségek a vagyon nagyarányú áthelyezését is eredményezték Nyugatról Kelet-Németországba, hogy segítsék Keletnek gazdaságának újjáépítését. Ennek eredménye egy „nyugatnémet csoda” – a nyugatnémet gazdaság gyors növekedése a nagylelkű pénzátutalások révén. Ez segített szűkíteni a gazdasági megosztottságot Kelet és Nyugat között, és megteremtette a terepet az esetleges újraegyesítéshez.
Oktatási és jogi rendszerek
Kelet- és Nyugat-Németország oktatási rendszerei nagymértékben különböztek egymástól. Keleten csak egy egyetem volt, és nagy hangsúlyt fektettek a műszaki tudományokra. Nyugaton az egyetemek sokféle tanulmányi terület előtt nyitottak voltak, és nagyobb hangsúlyt kapott a bölcsészképzés. A nyugatnémet hallgatók nagyobb szabadságot kaptak tudományos érdekeik érvényesítésére anélkül, hogy félnének a politikai cenzúrától.
Kelet- és Nyugat-Németország jogrendszere is eltérő volt. Keleten egyetlen párt által kinevezett bírósági rendszer működött, amely nem garantálta a tisztességes eljárást. Nyugat-Németország bíróságai erősen elkötelezettek a jogállamiság mellett, és az igazságszolgáltatás független volt a végrehajtó hatalomtól.
Vallás
A vallás Kelet- és Nyugat-Németországban a másik éles kontraszt területe volt. Keleten a vallást elvetették vagy erősen elutasították, a kommunista hatóságok üldözték azokat, akik úgy döntöttek, hogy gyakorolják. Nyugaton a vallást széles körben gyakorolták, és a kormány üdvözölte. Ez volt a másik tényező, amely arra ösztönözte az embereket, hogy Keletről Nyugat-Németországba költözzenek, mivel szabadabb vallási környezetre törekedtek.
A vallási intézmények jelenléte Nyugat-Németországban a vallási tolerancia kultúrájának kialakulásához is vezetett. Ez a toleráns légkör olyan környezetet teremtett, amelyben az emberek szabadon gyakorolhatták hitüket, anélkül, hogy félnének az üldözéstől vagy a megkülönböztetéstől. Ez a légkör a vallási szervezetek növekedését is elősegítette Nyugat-Németországban, ami a különböző hitközségek közötti párbeszéd és megértés fokozódásához vezetett.
Külkapcsolatok
A hidegháború időszakában Nyugat-Németország és Kelet-Németország az ideológiai megosztottság ellentétes oldalát foglalta el. Nyugat-Németország része volt a nyugati szövetségnek, míg Kelet-Németország a szovjet blokkhoz csatlakozott. Nyugat-Németország erős kapcsolatokat ápolt nyugati szövetségeseivel, de a keletnémet vezetők inkább a semlegesség és az el nem kötelezett politikát folytatták.
Nyugat-Németország diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatokat tartott fenn számos országgal, köztük az Egyesült Államokkal, míg Kelet-Németország korlátozott diplomáciai kapcsolatokat ápolt kevesebb országgal. Kelet-Németország is igyekezett szerepet vállalni a nemzetközi ügyekben, részt vett olyan nemzetközi szervezetekben, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete.
A megosztottság következtetése
A berlini fal 1989-es leomlása jelentette a Nyugat- és Kelet-Németország közötti szakadék végét. Az ezt követő újraegyesítési folyamat bonyolult és gyakran nehézségekkel teli volt, de végül egy egységes német nemzet kialakulásához vezetett. Az újraegyesítéssel Németország maga mögé utasította a hidegháború nehéz éveit, és beléphetett a béke és a jólét új korszakába.
